A régi magyar színházi világ
Öröksége és Jövője

A gyökereink fontosak. Tudni, ismerni, hogy honnan jöttünk. Mert ez – akár láthatatlan módon, de – meghatározója lehet annak, hogy hová tartunk, és hogy mi módon tesszük azt.  

Másrészt fontosnak tartom, hogy megmaradjon azon képességünk, hogy rá tudjunk csodálkozni a régmúlt korok életeire, eseményeire – s nyitottan befogadni azokat. Mert azok is mi magunk vagyunk.  

S bár a díszletek és a korok szereplői változtak, az emberi érzelmek mind a mai napig ugyanazok. A boldogság érzése, a gyászé, vagy a csalódottságé... pont úgy születtek az egykor éltekben, a színházat teremtőkben is, mind a ma emberében. 

Nagy és fontos örökség, amit elődeink ránk hagytak. A mi feladatunk az, hogy fenntartsuk ennek emlékeit, gondozzuk, ápoljuk, gyarapítsuk – s tanuljunk belőle és általa. 

Mert, ahogyan színészóriásunk, Latinovits Zoltán csodálatosan megfogalmazta a vers létével, és a versmondással kapcsolatban: 

"Kell egy kapocs múlt és jelen között... hogy legyen jövő."

Kapocs pedig van – sok.

Ezeket keresem, s próbálom a kedves Olvasók elé tárni. 


(Az ezen az oldalon közzétett képek és idézet forrásainak listája ITT található.)